Június 19. Péntek

Szomorkás időben hagytam el Burgos-t. Úgy tűnt, hogy talán még esni is fog. Ezen a napon az otthoni zarándokokkal lelki egységben akartam lenni, hiszen a holnapi szentelésre mindig péntek este indulunk. Ezen a napon én itt a püspökünkért zarándokoltam.

Jézus Szíve ünnepe volt, a keresztre feszítés jelenete volt előttem a jobb latorral. Elkísért ez a kép utamon: „Jézus, majd gondolj rám, ha a te országod eljön”.

Burgos-t elhagyni se könnyű, de Tardajos-nál úgy tűnt, végleg sikerült. Ám valamit elhagytam, valamit találtam: mellém szegődött egy német férfi, akiről Jean Reno jutott eszembe. Nem sokat beszéltünk. Gondolom volt neki is elrendezni valója. Úgy 10 km-t jött velem, neki aznapra elég volt. Én meg tértem vissza a szokásos zarándokvoltomhoz.

Nem sok látnivaló volt az úton a természetet leszámítva. Sokan kihagyják ezt a monotonnak tűnő sík szakaszt és inkább buszoznak. Úgy gondolom, kár, hiszen megvan ennek is a szerepe, szépsége. San Bol egy csodálatos helyen fekvő nem létező település, ismeretlen okokból lakói elhagyták 1503-ban. Ma zarándokszállás őrzi nevét. A Pécsi Egyházmegyében millenniumot ünnepelünk, szép a múltunk, de milyen lesz a jövőnk. Remélhetőleg nem sanboli.

Jó ideig kellett még bandukolnom kicsit fel, kicsit le, de nagyjából végtelen terepen szintben immár kisütő nappal. Hontanas, mely nevét jó vizű forrásáról kapta, hirtelen tűnt fel az egyik bukkanó után a völgyben. Jót tett a 2 napos könnyített menet, kiválóan haladtam és értem célba.

A célban szomjam oltására és főnököm egészségére megittam egy korsó San Miguel-t. Kívülről csodaszép, nagy temploma van Hontanas-nak, de mivel kb. 70 fő a lakossága, miséről csak álmodni lehetett. Maga a szállás szép, tiszta, modern: étterem és bár minden egy helyütt.

Táv: 31,6 km.