Június 9. Kedd

Nehezen, de talán mindent előkészítve, hátrahagyva indultam el.

Minden gond nélkül jutottam el Barcelonába. Pontosan érkeztünk. Mintha jártam volna már arra, olyan könnyen találtam el a Barcelona Sants-ig. Innen indult a busz, de csak 23:40-kor, volt még néhány órám. A jegyem már a zsebemben volt, irány a város.

Egy vágyam volt csak, látni a Sagrada Familia-t. Könnyen odataláltam. Monumentális, még javában építik. A többi Gaudi emlék nem érdekelt, inkább el akartam vegyülni, megnézni, erezni, hogyan élnek az emberek. Volt időm, így jó 3 órát sétáltam a hátizsákkal. Úgy tűnik, hogy épp a spanyol Szilícium-völgyre akadtam, mert komputert 2 méterenként lehetett kapni, de boltot, olyan hagyományosat, alig találtam.

Tetszik-e Barcelona? Tetszik, de... Talán egyik fél sem haragszik meg, ha Barcelonát Budapesthez hasonlítom. Olyan hangulatom volt. Nem költöznék egyik helyre se.

Fél hétre visszaértem a pályaudvarra, és kivártam a buszindulást. Valahogy úgy alakult, hogy nem került senki a mellettem levő ülésre, így kényelmesen ki tudtam nyújtani tagjaimat (mar amennyire egy 5 órás buszos út kényelmes lehet). Sikerült hamar elaludnom, és Pamplonáig aludtam is megszakításokkal. Majdnem leszállni is elfelejtettem, mert egy hangos férfi hangjára ébredtem: Pamplona.