Június 15. Hétfő

Esővel feküdtünk, esővel keltünk. 7 óra körül tudtam útnak indulni. Az első óra széles úton vitt szinte emelkedő nélkül. Azofra volt az első település, ahol a bárban a többiek már előkészítettek a helyet. Kicsit később láttam a zarándokok keresztjét, mely a 16. század óta köszönti az elhaladókat. Az esős idő miatt nem sokat tudtam fényképezni. Odahaza nem is lehetett volna a hasonló utakon menni, itt azért még küszködve igen. A vörös sár ragadt ránk. Az esőköpeny alatt vizesebbek lettünk mint azon kívül.

Ciruñea golfpályája köszöntött ránk. Egy hirdetés szerint bár is van a környéken, de ahhoz át kellett menni az egész lakatlannak tűnő települést. Végül heuréka élményem volt. Fontos volt a bár, mert ott volt csak száraz hely, hogy a hátizsákot lerakjam.

Innen mar csak egy jó óra Santo Domingo de la Cazada, ahol sokan szálltak meg közülünk. Nem véletlen, hiszen Domingo de Viloria (1019-1109 900 éves évforduló!) a zarándokoknak szentelte életét, így már szentté is van avatva, a település pedig sok zarándok kedvence. A sírja körül járva a kiírásnak megfelelően elimádkoztam 1 Miatyánkot. Sírjával szemközt a két fehér kakas ott volt, emlékeztetve az egykor történtekre. Én még hallottam a kukorékolást is. Ja, és hogy el ne felejtsem, mindez a katedrálisban van. Igazán fura volt a meghitt templomi környezetben.

Körülnézve és felfrissülve indultam tovább. Szerencsére a dél óta elálló eső és kisütő nap segítette haladásomat. Még inkább jutott eszembe a délelőtt dúdolt ének: „Fivérem Nap, és nővérem Hold...” Mintha valami esős jelenet lenne benne Szent Ferenccel. Rég láttam a Zeffirelli művet, újra kell nézni.

Nem egész két órát haladtam a kitűzött célig, Grañon-ig. Itt a templom toronyban és kóruson volt a szállás, persze kitűnően berendezve. Varázslatos. Este 7-kor mise is volt, amin koncelebráltam, 8-kor közös vacsora volt (paella, saláta, vino tinto, sangria) kitűnő nemzetközi, de inkább baráti hangulatban. Alig lehetett véget vetni az együttlétnek.

Táv: 27,8 km.