Blogok

Szomorkás időben hagytam el Burgos-t. Úgy tűnt, hogy talán még esni is fog. Ezen a napon az otthoni zarándokokkal lelki egységben akartam lenni, hiszen a holnapi szentelésre mindig péntek este indulunk. Ezen a napon én itt a püspökünkért zarándokoltam.

Jézus Szíve ünnepe volt, a keresztre feszítés jelenete volt előttem a jobb latorral. Elkísért ez a kép utamon: „Jézus, majd gondolj rám, ha a te országod eljön”.

„Ki korán kel, aranyat lel” - tartja a mondás. Mára rájöttem, hogy napok óta aranybányászokkal osztom meg az éjszakai pihenés óráit. Úgy elillannak reggel korán, mintha muszáj volna műszakba menni. Magam csak 7:15-kor indultam el. Mára rövidebb utat terveztem, hogy a bokáimat pihentessem, másrészt, holnap Burgos-ban gondoltam megszállni, így az addig visszalevő kb. 40 km-t valahogy el kellett osztani.

Esővel feküdtünk, esővel keltünk. 7 óra körül tudtam útnak indulni. Az első óra széles úton vitt szinte emelkedő nélkül. Azofra volt az első település, ahol a bárban a többiek már előkészítettek a helyet. Kicsit később láttam a zarándokok keresztjét, mely a 16. század óta köszönti az elhaladókat. Az esős idő miatt nem sokat tudtam fényképezni. Odahaza nem is lehetett volna a hasonló utakon menni, itt azért még küszködve igen. A vörös sár ragadt ránk. Az esőköpeny alatt vizesebbek lettünk mint azon kívül.